Stranger Things: a 10 legbrutálisabb needle drop, ami újraírta a popkultúrát

Évek óta tűkön ülünk, de most végre tényleg itt van: érkezik a Stranger Things új évada, és vele együtt az a kulturális földrengés, amit csak a Hawkins-i gyereksereg tud előidézni. Persze a sorozat már önmagában is instant klasszikus – szerethető karakterek, Spielberg-hangulat, tinidrámába csomagolt Lovecraft – de mostanra a Stranger Things még valami egészen mást is jelent: totális zenei reneszánszt.

A Duffer testvérek ugyanis úgy bánnak a soundtrackkel, mint a sebészek a szikével. Pontosan tudják, mikor kell egy jelenetnek az a bizonyos dal, ami nemcsak működik, hanem beég a retinánkba és a lejátszási listáinkba is. És mivel a negyedik évad óta kollektív zenésszomj gyötör minket, ideje visszatekinteni azokra a pillanatokra, amikor a Stranger Things nemcsak sorozatot csinált – hanem popkultúrát formált. Engem pont ezért szegezett a képernyő elé a sorozat, mert olyan zenék vannak benne, hogy a fal adja a másikat. És amíg sodort magával a sok tökéletes zenei betét, addig bizony magával ragadott a sztori is, ami azt eredményezte, hogy belezuhantam a Stranger Things világába. És mi a legjobb az egészben? Ma, azaz november 27-én érkezik az új évad. 

Íme a 10 legfontosabb, legikonikusabb “needle drop”, ami nélkül ma más lenne a streaming, más lenne a TikTok, és Kate Bush biztosan nem lenne 2022 egyik legnagyobb visszatérője.

10. Kate Bush – ‘Running Up That Hill’

Amikor a Stranger Things a negyedik évadban bevetette a Running Up That Hill című dalt, még maguk az alkotók sem számítottak arra, mekkora kulturális földrengést indítanak el vele. A sorozat egyik legdiadalmasabb, hősies megmenekülés-pillanatát épp ez a Kate Bush-klasszikus emelte mítosszá – nélküle a jelenet fele olyan erős sem lett volna.

A dal tökéletes időzítése felrobbantotta a slágerlistákat: a Running Up That Hill új életre kelt, és olyanok is Bush-rajongóvá váltak, akik korábban legfeljebb névről ismerték. A Stranger Things rengeteg példát adott arra, hogyan kell zenét sebészi pontossággal, mégis szívet tépően használni – de ez a jelenet nem egyszerűen csúcs, hanem a hegy tetején lobogó zászló.

9. Toto – ‘Africa’

Most egészen az elejére tekerünk vissza – oda, ahol minden elkezdődött. Az első évad első epizódjában Nancy Wheeler és Steve Harrington még csak finoman kerülgetik egymást: tanulni próbálnak, de a flört ott vibrál közöttük, mint egy felspannolt elektromos vezeték. Aztán végre engednek a kísértésnek – egy csók –, és abban a pillanatban felhangosodik Toto legendás Africa-ja, mintha maga a dal is azt mondaná: na végre.

A jelenet tiszta, édes, őszinte – mielőtt a kapcsolatuk későbbi káosza szétzilálná őket, itt még csak két fiatal van, akik egyszerűen egymásba esnek. Toto optimista, napsütéses energiája tökéletesen simul a pillanathoz: felemeli, kinyitja, és megadja azt a reményteli rezgést, ami alapjaiban határozza meg a Stranger Things világát.

Mert bármennyi szörny, árnyék és dimenzió közötti rettegés is kíséri a történetet, a sorozat szíve nem más, mint az emberi kapcsolatok pulzáló melege. És ehhez az Africa olyan, mint egy tökéletesen elhelyezett napfényfolt

8. Led Zeppelin – ‘Bring It On Home’

A Stranger Things sosem félt megpengetni a jó öreg nosztalgia-húrokat. Sőt, az érzelmi töltetet, amit a nézőiből kiszakít, gyakran épp az adja, hogy visszanyúl a múlt emlékezetéhez – de sosem olcsón, sosem erőltetetten. Nem az a fajta sorozat, ami kétségbeesetten kapaszkodik a nosztalgiába; sokkal inkább egy eredeti, saját hangú alkotás, amely a popkult elődei mély gyökereiből nőtt ki.

Ezért is olyan elementárisan jó döntés a Led Zeppelin dalának használata. Bár önmagában is egyedi darab, mégis ott pulzál benne Sonny Boy Williamson eredeti, azonos című blues-szellemű ihletése. Nosztalgia? Igen. De túlzás nélkül, elegánsan, pontosan annyira megidézve a múltat, amennyire felemeli – nem pedig visszahúzza.

Pont ez a kettősség teszi tökéletes illeszkedéssé a sorozat világában: múlt és jelen összeér, és együtt lobbannak fel a történetben. Az eredmény? Egy olyan jelenet, ami úgy működik, mintha eleve a Hawkins-univerzum DNS-ébe lett volna kódolva.

7. The Police – ‘Every Breath You Take’

Oké, tegyük félre egy pillanatra a Police-dal fenyegető mélyrétegeit, és nézzünk rá úgy, ahogy annak idején sokan tették: egy édesen csengő szerelmes számként. A sorozatban a szerelem, a barátság és a könnyed, jóleső lezárás hátteréül szolgál – és bár elsőre talán furcsának tűnhet egy ilyen jelenethez választani, hangzásban és atmoszférában mégis telitalálat.

Van, amikor egy dal nem igényel magyarázatot. Egyszerűen hagyjuk, hogy tegye a dolgát: építsen hangulatot, hozzon össze képeket és pillanatokat, amik működnek. Az Every Breath You Take pontosan ezt csinálja ebben a jelenetben. Nem kell agyalni a mélyebb jelentésén, hogy mennyire nem passzolna a látottakhoz – csak engedni, hogy a zene és a képek együtt meséljenek. És néha ez pont elég.

6. Queen – ‘Hammer to Fall’

A Stranger Things legnagyobb barátsága kétségtelenül Steve és Dustin között szövődik – ezt egyszerűen nem lehet vitatni. Ahogy az ellenségeskedéstől eljutnak az „improbabilis haverpáros” státuszig, az tökéletes példája annak, milyen mesterien bánik a sorozat a karakterépítéssel és a váratlan fordulatokkal.

Ahogy a két srác lassan legjobb barátokká válnak, mi nézők sorra kapjuk a humorosabbnál humorosabb jeleneteket. Az egyik legerősebb poén pedig úgy csattan el, hogy egyikük sem szól egy szót sem – helyettük a zene adja meg a csúcspontot.

Amikor elindulnak kivizsgálni a „gyíkot”, amit Dustin talált, és ami mostanra vészes tempóban növekszik, a kocsiban ülő feszült, már-már kényelmetlen csendet Queen lendületes klasszikusa vágja ketté. A dal úgy robban be a jelenetbe, mint egy tökéletes komikus ütés, és egyből áthidalja azt a feszültséget, ami végül egy fergeteges beszélgetésbe torkollik. Ez a jelenet maga a Stranger Things esszenciája: humor, zene és karakterek, akiknek minden rezdülését öröm nézni.

5. The Who – ‘Baba O’Riley’

Egy igazi, hamisítatlan klasszikus – hogy is maradhatna ki? Bár a lista legtöbb dala azért került bele, mert tökéletesen simul egy jelenet hangulatához vagy mert szervesen illik a Stranger Things atmoszférájába, a ‘Baba O’Riley’ esetében egészen másról van szó: ez a szám pusztán önmagától került fel. Mert egyszerűen zseniális.

A rocktörténelem egyik legütősebb, legerőteljesebb intrójával indul, és olyan filmszerű energiát hoz, hogy bármilyen sorozatot képes lenne felemelni. Úgy tűnik, a Stranger Things alkotói is pontosan ezt érezték, mert a dalt választották az egyik előzeteshez. Az eredmény? A rajongók már azelőtt extázisban voltak, hogy egyáltalán sejtették volna, miről szól az új évad.

A ‘Baba O’Riley’ nem csak egy dal – ez egy energialöket, egy hangrobbanás, ami már önmagában képes hype-ot csinálni. És hát pontosan ezt tette.

4. Madonna – ‘Material Girl’

Na itt jön az a bizonyos nosztalgiahullám, amiről már beszéltünk. Ki ne emlékezne arra az első alkalomra, amikor saját kis zsebpénzzel, felügyelet nélkül bóklászhatott egy lemezboltban vagy egy bevásárlóközpontban? Az a tinédzserkori szabadságérzés, amikor először vásárolhattál magadnak bármit… felnőttként is visszasírjuk. A Stranger Things pedig egy pillanatra visszaadta ezt a varázst.

Ez a jelenet nemcsak kedvesen nosztalgikus, hanem megmutatja Eleven egy teljesen új oldalát is: végre gyerek lehet, nem pedig egy titkos laborokból szökött, világmegmentő fegyver. Tiszta, szívmelengető pillanat — és Madonna ikonikus ‘Material Girl’-jének vidám, popos energiája csak még tovább fokozza az élményt. A Stranger Things megint bebizonyította: ha jó popdalt kell a megfelelő helyre tenni, náluk nincs jobb.

3. ‘Weird Al’ Yankovic – ‘My Bologna’

A Stranger Things későbbi évadaiban minden sokkal komolyabbá válik. Az Upside Down fenyegetése már nem csak néhány embert érint, hanem egyenesen a világra tör. Ahogy a tét nő, könnyű elfelejteni, hogy a sorozatnak még mindig megvan a vicces oldala (néha), de szerencsére a készítők ezt is pontosan érzik: a feszültség közepette is időről időre megszólal a humoros csavar.

Clarke tanár úr az egyik legfontosabb (bár gyakran alulértékelt) karakternek számít a Stranger Things-ben: a tudása és forrásai rendre segítik a csapatot a problémák megoldásában. Egyben annyira rajong a tudományért, hogy az már szinte vicces, és a sorozat tökéletesen bemutatja ezt az oldalát: Clarke a mini figurákat festve hallgatja ‘Weird Al’ Yankovic-ot, és miközben szól a ‘My Bologna’, nem csak vicces pillanatot teremt, de tökéletesen illik a karakteréhez. Ez a jelenet egyszerre mulattató és karakterformáló – a Stranger Things tudja, hogyan adagolja a humort a feszültség közepette.

2. The Mamas & the Papas – ‘California Dreamin’’

Mit teszel, amikor a szomszédságodat folyamatosan egy démon terrorizálja? Igen, elköltözöl! És az, hogy néhány karakternek négy évadra volt szüksége, hogy ezt belássa, elég komikus, de ettől még szívszorító búcsú volt, amikor a Hawkins-i csapat fele összepakolta a holmiját, és Kaliforniába költözött.

Kaliforniáról szóló dalból rengeteg van, de abból kevés, ami úgy ragadná meg a szomorúság és a remény ellentmondásos keverékét, ami a karaktereket végigkísérte a költözésük során. A The Mamas & the Papas verziója talán a legjobb választás, és a Stranger Things kis univerzumába tökéletesen illeszkedik – egyszerre melankolikus és álmodozó, mint maga a pillanat.

1. Metallica – ‘Master of Puppets’

A zene néha csak háttérként szolgál a sorozatban, egy hangulat megteremtésére, de vannak pillanatok, amikor egy dal teljesen átalakít egy jelenetet. Pont ezt láttuk a Stranger Things évadzárójában, amikor Eddie Munson megkapta a hős pillanatát.

Létezik-e bármi metalosabb annál, mint egy sereg repülő démon az Upside Downból? Valószínűleg nem, és éppen ezért tökéletes, hogy a heavy metal rajongó Munson a ’Master of Puppets’ nyitóriffjével indíthatott, hogy megmentse a napot. Ez a jelenet tökéletes példája annak, hogy a zene nem csupán hangulatfokozó lehet, hanem képes egy pillanatot felemelni, és a jótól a lenyűgözőig emelni.

A Stranger Things tehát nem csupán nosztalgia, nem pusztán horror, nem csak tinidráma. Zenei gépezet.
Olyan sorozat, amely teljes albumokat húz vissza a slágerlistákra, újraírja az internetes mémkultúrát, és új generációkat vezet rá a ’80-as évek zenéjére.És ha valamit biztosra vehetünk: Az új évadban is lesz olyan dal, ami örökre a fülünkben marad.